Diákkorában egy csíkszeredai felnőtt, műkedvelő színjátszó csoport tagja volt – egyedüli diákként –, melyből később a Csíki Játékszín alakult ki. Ugyanakkor a középiskola kiváló népi együttesében muzsikált tárogatósként. Ezt követően, tizennégy évi feltorjai kántori szolgálata alatt kórust és régizene együttest vezetett, emellett színjátszó csoportot is szervezett az egyházközségben.
Jelenleg Kézdivásárhelyen két kórust vezet – a kantai katolikus templom vegyeskarát és egy világi együttest, a Cantus Kamarakórust – immár 27 éve.
A Cantus Kamarakórussal Kézdivásárhelyet képviselték anyaországi testvérvárosok különböző ünnepségein. Az olaszországi testvérkapcsolat révén számos olasz település templomában énekeltek. Erdélyben különböző kórustalálkozókon, fesztiválokon léptek fel. Legemlékezetesebb hazai megmérettetésük a Tolcsvay-mise volt, amelyet 2010-ben adtak elő a kantai templomban. A kantai Szentháromság-templom kórusával legemlékezetesebb élményük az volt, amikor dr. Kovács Gergely püspökszentelési, érseki beiktatási szentmiséjén, a kispapok szkólája mellett énekeltek.
Tevékenységét két jelentős díjjal is értékelték: Magyar Művészetért Alapítvány Bartók Béla-emlékdíj (2006), Romániai Magyar Dalosszövetség Zsizsmann Rezső-díj (2010).
Balázs így gondol a rockoperára:
„A mű 1983-as előadásáról készült lemezfelvétel és hangkazetta nem hiányozhatott egyetlen erdélyi zenekedvelő polcáról sem. Bármennyire tiltották (s bármilyen árat kértek volna érte!), megvettük (akár többször is, mert elkobozták, házkutatáskor összeszedték), hallgattuk, énekeltük. Kívülről tudtuk az egész lemezt. A szövegkönyvét begépeltem, sokszorosítottam. Pár példányom még megvan… Most, hogy alkalom nyílt székelyföldi stábbal színre vinni – még mindig aktuális – üzenetét, ez mára már nem csak óriási megtiszteltetés és főleg nem szívesség, hanem kötelesség.”